FAUST
Szemem a széles tenger felé fordult,
Mely most felduzzadt, nagyra tornyosodva,
Majd elernyedt, és hulláma kizúdult,
Hogy a lapos partszegélyt ostromolja.
Amint kiárad, az élővel végez:
Terméketlen és terméketlenné tesz.
Csak árad, és jön, és minden hiába:
Rút sivatag lesz a föld parti sávja.
És ettől kétségbe esem!
Mily értelmetlenül őrjöng az őselem!
Itt önmagamat túlszárnyalhatom!
Itt győzelemre nyílik alkalom!
A vizes sávot korlátolva,
A vizet önmagába visszatolva,
A tengert a partról elvezetni,
Ez volna csak a nagy élvezet, mi?
Amikor Goethe megszületik, még él Bach és Händel. Amikor meghal, már él
Darwin, Marx és Wagner. Életének 82 éve során többször is nagyot fordult a világ.
Háborúk, forradalmak, társadalmi, szociális, tudományos és művészeti változások
egész sora zajlott le a szeme előtt. Fiatalon megélte a hétéves háborút, ami
a Német-római Birodalom széthullásához vezetett, aztán az amerikai és a francia
forradalmat, Napóleon világuralmát és bukását, sőt, még az 1830-as párizsi
forradalmat is, amely során először követeltek maguknak politikai jogokat a szélesebb
néprétegek.
Hatalmas léptekkel haladt előre a technika fejlődése is. Az idős Goethe-Faust
nem a lehetetlent kívánja, amikor arról álmodozik, milyen szép is lenne megérni
a Szuezi-csatorna megépítését vagy a panamai földszoros átvágását. Goethe
gyűjteményében ott vannak az első vasutak modelljei, és halálakor Niépce és
Daguerre már sikeresen elkészítették első fényképeiket.
A művészetben a barokk átalakult rokokóvá, klasszicizmussá, majd romantikává. A német költészet virágkorát élte, csúcsán Goethével, akinek köszönhetően a kis Weimar a semmiből a világirodalom egyik középpontja lett. Hosszú élete miatt kortársainak névsora is hosszú és nagyon változatos. A kor gondolkodását Goethe születésekor leginkább Voltaire és Rousseau határozták meg, később aztán Kant, Hegel és Schopenhauer. A tudomány területén a legnagyobb előretöréseket James Watt és Alesssanro Volta érték el. A művészetben Goethe kortársai voltak például Lessing, Goya, Caspar David Friedrich, Mozart, Beethoven, Schubert, Kleist, Hoffmann, a Grimm-testvérek, Dumas és Victor Hugo. És nem feledkezhetünk meg pályatársáról és közeli barátjáról, Schillerről.
Goethe pedig, mint uomo universale, talán utolsóként, még egyszer megkísérelte átfogni a tudás és kutatás egész világát. A Faust a goethei életélmény teljesen adekvát lenyomata: eklektikus, telített, sokszor széttartó és zavaros – mégis egész.
Mindeközben Magyarországon Berzsenyi, Csokonai, Kazinczy és Kölcsey uralták az irodalmi életet. A Faust két része között, 1820-ban jelenik meg Katona Bánk bánja. Goethe halálakor az ország a reformkor küszöbén áll, és már él Arany és Petőfi. Utóbbi egy levelében a félművelt parvenük ostoba önhittségével ír Goethéről és a Faustról.
„Julius 1-én indultam Pestről. Halld csak, milyen szívdöbbentő és hajmeresztő szerencsétlenség ért. Indulásom előtt egy óranegyeddel jut eszembe, hogy könyveimet már mind elzártam, s az útra nem hagytam kinn semmit. Oda futok könyvárusomhoz, hogy adjon hirtelenében valami kis könyvet, amit zsebembe dughatok. Kipkednek-kapkodnak, végre adnak egyet, elteszem s rohanok. Az omnibuszon, mely a vasuthoz visz, megnézem, vajon mi olvasmányom lesz? s határtalan egek! mit kelle látnom?… Goethe Faustja volt zsebemben. Mit csináljak? kiálték föl magamban, mit csináljak, káromkodjam-e vagy elájuljak? Tudod, barátom és ha nem tudod, hát tudd meg, hogy én Goethét nem szeretem, nem szívelhetem, utálom, undorodom tőle, mint a tejfölös tormától. Ennek az embernek gyémánt volt a feje, de a szíve agyag volt, komisz agyag, nem egyéb; nedves, puha agyag, mikor ostoba Wertherjét írta, azontul pedig száraz, kemény agyag. És nekem ilyen fráter nem kell.”
Petőfi Sándor: Úti levelek Kerényi Frigyeshez (1847)