FAUST I-II.

SZÍNHÁZI ESEMÉNY KÉTSZER KÉT RÉSZBEN

Goethe monumentális, kétrészes drámája összesen 12.111 verssorból áll. Amikor Peter Stein a 2000-es hannoveri világkiállításon színpadra állította a teljes művet, az első rész 8, a második rész előadása 14 órán át tartott. Két napon át játszották reggeltől estig. őrület, persze, de elismerésre méltó őrület. Színházi esemény a javából.

Márton László, a friss magyar szöveg fordítója nem kevésbé merész állítást tesz: „A Faust gondolati gazdagsága és dramaturgiai színpompája akkor érvényesülne maradéktalanul, ha a mű négy különálló előadásban, azaz négy estéből álló ciklus keretében kerülhetne színpadra. Első este volna látható a Tragédia első része, a többi három este jutna a második rész három vonulatának. Külön kerülne színre a polgárháború, az antikvitás és modernitás találkozása, és külön a tengerszárítás.”

Igaza lehet, de ne legyünk telhetetlenek. A Katona József Színház két estés előadása racionálisabb alapon nyugszik, de így is sokat markol. Habár Goethe szövegének mindösszesen az egynegyede hangzik el a színpadon, a Schilling Árpád rendezte produkció így is egyedülálló vállalkozás a magyar színházban. A Faust I-II. két különálló előadás, és mégis egy. A második részben nem folytatódik az elsőben megkezdett cselekmény, illetve a forma, a költői potenciál vagy a gondolatiság tekintetében is nagy a különbség a két rész között. És mégis. Miképp Faust és Mephistopheles nem létezik egymás nélkül, a Faust két része is csak együtt lehet igazán teljes.

„Ha egy kétrészes Faust nem esemény a kultrendező Schilling Árpádtól, akkor magának a színháznak kell nem eseménnyé definiálnia önmagát.” – írta Koltai Tamás az idei év színházi világnapjára megjelent – a színházi szakmát, nézőket és politikát egyaránt ostorozó, a magyar színház helyzetéről lehangoló összképet festő – cikkében. De mégis mitől válik egy előadás eseménnyé? Hiába az anyag nagysága, az előadás helyszíne, az alkotók személye – csak a kontextus ehhez kevés. Hogy Schilling és a Katona Faustjából lesz-e valódi színházi esemény, azt magának az előadásnak kell kivívnia estéről estére.

Bíró Bence