Schilling Árpád rendező, a Krétakör Színház alapítója, a társulat 2008-as feloszlása óta a Krétakör Alapítvány művészeti vezetője. 1998-ban debütált a Katona József Színház Kamrájában egy Ladislav Klíma-dráma nyomán készített Alulról az ibolyát! című előadással. A Katonában 2006-ban rendezett utoljára, akkor a Krétakörrel közös produkcióban Roland Schimmelpfennig Előtte-utána című darabját állította színpadra.
FAUST
Az én testemben – ah! – két lélek él,
És el akarnak szakadni egymástól.
Az egyik durva kéj által nyügöz,
A világhoz kapcsol sok mohó szervvel;
Másik az ősök ligeteihez
A porból nagy erővel felver.
Goethe szövegében Faust arról beszél, hogy az ő testében két lélek él. Bár ez az előadásból végül szövegszerűen kimaradt, a színpadon megjelenik. Klasszikus értelmezés: Faust és Mephistopheles egy személyiség két vetülete. Ez a kettősség, osztottság, vagy még inkább sokféleség nemcsak erre az előadásra, Goethére, vagy Faustra jellemző, hanem rád is. Most a Katonában rendezel egy klasszikus darabot, de az elmúlt években sok mást csináltál: politikai színház a Trafóban, színházi nevelési programok fiatalokkal, operarendezések külföldön. Ugyanaz a Schilling Árpád rendezi ezeket az előadásokat?
Nincs egy lezárt történet az életemben, és nem is törekszem rá. Különböző szakaszok futnak egymással párhuzamosan. Az itteni munka nem azt jelenti, hogy egy törés alakult ki bennem, és mostantól kőszínházakban dolgozom. Egyszerűen csak ez a szakmám, és most ez az anyag érdekel. Sok jelentéssel bír, ha a Katonában dolgozom, játszom is vele, reflektálok rá. Ez nekem elsősorban egy szellemi kaland saját magammal, Máté Gáborral, Kulka Jánossal és a társulattal. Ahogyan Goethének az életét, úgy az enyémet is áthatja az önreflexió, amely időnként pátoszba, időnként öniróniába csap át.
Magyarázd meg a szereposztást! Kezdjük Máté Gáborral. Ki ez a Faust?
Alapvetően fontos kérdés, hogy hány éves Faust. Gyakran egy 30-as éveiben járó, a pályáján éppen feltörekvő vagy kiteljesedő férfiszínész játssza.
De engem most kifejezetten egy generációval érettebb figura érdekelt. Bizonyos gondolatok jobban megérthetők, ha azokat egy idősebb, tapasztaltabb ember
képviseli. De ez a kor más szempontokból is behoz fontos kérdéseket. Mennyire aktív még ilyenkor az ember? Milyen feszültségei vannak akár a fizikumával,
akár a szellemi képességeivel, akár a világban és a társadalomban betöltött szerepével kapcsolatban? Másrészt pedig minél nagyobb a távolság korban a Margarétát
játszó színésznőtől, annál nagyobb a felelősség is. Egy 60 éves férfinek – a közgondolkodás szerint – nem a szexuális inger kéne, hogy vezesse a gondolkodását.
Máté Gábor nem csak hogy hitelesen tudja képviselni ezeket a kérdéseket, hanem ráadásul még rendező, színházigazgató és tanár is. Osztályvezető a Színház- és
Filmművészeti Egyetemen, ahol színészhallgatókat tanít, mindezek által van egy különleges, kiemelt társadalmi szerepe. Illetve amiatt, hogy Zsámbéki Gábor után
felvállalta a Katona sorsát, működik egyfajta apához való viszony is, ami szintén fontos összetevője Faust figurájának.
Máté Gábor esetében tehát építesz a személye által kívülről behozott jelentésekre. De kellett még mellé egy Mephistopheles. Kulka János mit hoz a civil életből?
Ők egymáshoz képest különösen érdekesek. Egyikük inkább egy introvertáltabb tanár-igazgató figura, a másik pedig egy extrovertáltabb személyiség. János egy országosan ismert színész, bizonyos értelemben celeb, aki emellett megőrizte a művészszínházi, és egyáltalán művészet iránti elköteleződését. Ugyan János is már 60 felé közelít, benne jobban érződik a vitalitás, a világba való kitörés vágya. Szónokol tüntetéseken, harcol az autisták jogaiért, tévéműsorokban szerepel és így tovább. Ő gyakran látható az „élet színpadán” – ehhez képest Gábor tulajdonképpen az egyetem és a Katona között éli az életét. Ráadásul amikor János eljött a Nemzetiből a Katonához, akkor tulajdonképpen ők ketten szerződést kötöttek. Ez a konkrét színházi szerződés is adta az ötletet.
Az elemzések során hamar kiderült, hogy Goethe már nem a klasszikus és közismert történetet írja, miszerint Faust eladja a lelkét az ördögnek. A goethei szövegben Faust azt mondja Mephistophelesnek: „Ha azt mondom a pillanatnak: olyan szép vagy, kérlek, maradj!” akkor lecsaphatsz rám. Miről szól itt a szerződés? Mi a tétje?
Nekem ez egy nagyon nagy felfedezés volt. Goethe kétszeresen is fölülírja a konvenciót: nincsen szó sem bűnről, sem kárhozatról. Az első rész végén, amikor Faust tönkretesz egy lányt, akkor azt látjuk, hogy az ördög nem viszi el a pokolba. Tehát egyrészt a bűn maga nem játszik szerepet ebben a történetben, másrészt az elkárhozás mint olyan, Goethe szerint nem is létezik. Itt nem a bűn a végső pont, hanem a megnyugvás. Ha valamit elfogadok olyannak amilyen, ha megtalálom, amit kerestem, ha megvan az életem értelme, tehát ha leáll a kutatás, a fejlődés, kivész belőlünk a kíváncsiság – akkor jön el a vég. Faust ezt nagy adag gőggel mondja, mert hiszi, hogy ez a fajta megnyugvás nála nem következhet be. Ilyen értelemben Faust az európai ember szimbóluma, aminek lényege, hogy mindig előre és előre haladjon, minden erejét a világ megértésére és felemésztésére fordítsa. Ha ez a folyamat leáll, akkor ez a típusú ember elveszíti lényegét. Ez itt a tét.