FAUST
Ó, jaj, a filozófiát
Orvostudományt és jogot
És – sajna! – teológiát
Kitanultam, nem hagyva hézagot.
S most itt állok, szegény hülye,
Tudatlanul, mint sok esztendeje.
Már magiszter, már doktor a nevem,
S orruknál fogva vezetem
Föl és alá, homlok-hanyatt
Tíz éve tanítványaimat,
S látom, hogy nem tudhatunk semmit:
Szívemen ez vérző sebet nyit.
Bár bölcsebb vagyok a nagyokosoknál,
Doktoroknál, jogászoknál, papoknál,
Nem gyötör se aggály, se kétely,
Nem riaszt ördög és más lelki métely,
Mégis minden örömöm elillant,
Nem hiszem, hogy az igazság eszembe villant,
Nem hiszem, hogy bármit is taníthatnék,
Hogy bárkit nevelhetnék, javíthatnék.
Nincs pénzem és nincs vagyonom,
Se hírnevem: én ezt unom!
Mennyire aktuális ma ez a történet?
Az ideális színház kötődik a mához. Feltételeztem, és el is vártam, hogy Schilling Árpádnak mai gondolatai lesznek a Faustról. Emellett azt hiszem, nem érdemes és nem is kell direkten aktuális fogalmazást keresni az előadásban. Árpád vagy direkten fogalmaz – és akkor nem a Fausttal foglalkozik –, vagy marad azon a mezsgyén, melyet maga a konkrét mű kijelöl. Jelen esetben az utóbbi helyzet áll fenn.
Milyen embernek tartod Faustot?
Rossz szakaszában van az életének. Egy jó szellemű, jó agyú, nagy tudású ember, aki eljut az életében egy fordulópontra. Nem állítom, hogy tökéletes lenne, sőt, az a gyanúm, hogy a hályogkovács biztonságával sok mindent rosszul csináló és rosszul gondoló ember, balfogásai és ügyetlenségei is egyaránt vannak. Jó vagy rossz orvosnak számítjuk azt, akinek kezei között rendszeresen meghalnak a betegek? Ugyanis járvány idején Faust kipróbált mindenféle gyógyszert a betegeken és nem gyógyított mindig sikeresen. Sőt!
Mi hajtja előre a Margaréta-történetben?
Belső elgondolásom szerint az, hogy van valami, amit még eddig egyszer sem kapott meg: egy ennyire fiatal lányért mindenen képes átgázolni. Nem törődik semmivel, csak azzal, hogy vágyait kielégítse, bármi is legyen a következmény.
A szerepen kívüli életedből, vagyis Máté Gáborból mit tudsz beletenni a szerepbe? Úgy is kérdezhetném: jelent-e valami pluszt, hogy igazgatóként, tanárként állsz a színpadon?
Miután a rendező állandóan hangoztatja a próbákon a színházi metaforát, ezért hát elfogadom, hogy ennek ebben az esetben van jelentősége. Egyébként gyökeresen mást gondolok a tanításról, tehát nem azt, amit Faustként mondok – „nem hiszem, hogy bármit is taníthatnék” –, pláne nem, hogy „én ezt unom”.
Mit jelent neked a Faust által sokat hangoztatott „tett”?
Mivel egy kudarctörténetről van szó, ezért a tett az, amit nem csinálunk meg egész életünkben, de meg kellett volna, tehát az elmaradt, illetve kihasználatlan lehetőséget jelenti. A felelős cselekedet elmulasztását.
Mephistopheles a te személyre szabott ördögöd?
Valahogy úgy. Mephistopheles Faust teremténye, nem pedig valami nagy mesei ördög megtestesülése. Előhívja őt a fantáziájából, amikor úgy érzi, nincs más megoldás, és szüksége van a jelenlétére. Mondjuk úgy, mint egy rendezőnek a nagyon jó színészre.
„A végén
az vagy,
ami vagy.”