MEPHISTOPHELES
Az a szellem vagyok, aki folyton tagad,
S joggal: mert ami létrejön, tenyészik,
Mást nem érdemel, mint, hogy elenyészik;
Legbölcsebbek, amik létre se jönnek.
Így hát mindaz, amit ti bűnnek,
Romlásnak, rossznak hívni szoktatok:
Ebből az elemből vagyok.
Ami a Semmiséggel szembehág,
A Valami, ez a bugris világ:
Ellene bármit is kifőztem,
Mindeddig őt még le nem győztem.
Orkán, földrengés, tűz; vagy vizet árassz:
Végül elnyugszik tenger és a száraz.
S hiába vág ezer halál
Az átkozott állat- és emberfajba!
Mily sokat elkapartam a talajba,
De mindig új meg új vér cirkulál.
Így van ez, és belébolondulok!
Mephistopheles „azon erő része, aki mindig rosszat akar, s mindig a jót teszi.” Hogyan értelmezed ezt az alakot?
Mephistophelest elsősorban szabadnak tartom – szabadság és talán gátlástalanság
is az, ahogyan mindent megenged magának. Szerintem az, ami Goethe
fejében körvonalazódott, arról szól, hogy egy emberben hogyan férnek meg
az ellentmondások. A Faustban lakó intellektussal, a mindennek az elméleti alapokon
történő vizsgálatával és az örök kételkedéssel szemben Mephistopheles
az ember bestiális, vágyakkal teli másik felének a megmutatkozása.
Mephistopheles lényegében kételyébresztő, olyan, mint egy torz tükör. Zavarba
hozza azt, aki belenéz. Nem is tudom, hogy az az alak, akit én játszom, mennyire
létezik – néha, jó pillanatainkban hajlamos vagyok azt képzelni, hogy ott vagyok
valahol Máté Gábor fejében, és h Kulka János ogy mi ketten egyek vagyunk.
Mennyire mai ez a figura?
Teljesen. A Faust azért is remekmű és azért is játsszuk, mert örök kérdés, hogy ki kerekedik felül az emberben: tényleg állatok vagyunk, vagy képesek vagyunk arra, hogy ne az ösztöneink után menjünk vakon? Ez a fajta vívódás mindig is élni fog az emberben. Ilyen értelemben Faust és Mephistopheles abszolút kortárs figurák.
Közel áll hozzád?
Igen – de pont azért mert ő minden, ami én nem vagyok. Én konformistább, lustább és békeszeretőbb vagyok, mint Mephistopheles. Benne megvan minden, amit én nem merek megélni, amihez túlságosan polgári és szégyenlős vagyok. Olyan érzés ebbe a bőrbe bújni, mintha egy gyerek lennék az édességboltban: van egy megfelelő terepem a rosszalkodásra. Szabadnak érzem magam és biztonságban.
„Ha nem
akarom,
ördög sem
lehet.”